Oktatás

Az 1912-ben megnyílt Debreceni Tudományegyetem Földrajzi Intézete 1914-ben kezdte meg széleskörű tevékenységét Milleker Rezső vezetésével. 1926-ban került az Intézetbe Berényi Dénes – először gyakornok, majd az 1927-28-as tanévtől tanársegéd – akinek érdeklődése a meteorológia, az éghajlattan felé irányult. 1927-ben bölcsészdoktorátust szerzett e témakörből. Bár ekkor még ilyen témájú rendszeres oktatás nem volt rövidesen – a földrajz keretében – előadásokat is tartott. A későbbi Meteorológiai Intézet majd Tanszék létrejöttében döntő momentum volt, hogy a Földrajzi Intézet keretei között 1928-ban létrehozta az azóta is üzemelő egyetemi meteorológiai állomást. Ennek és a környező meteorológiai állomásoknak a megfigyelési adataira épülő folyamatos kutatómunka tette lehetővé, hogy 1934-ben a Földrajzi Intézetben létrejöjjön a Meteorológiai Intézet Berényi Dénes vezetésével. Ettől kezdve már külön meteorológiai előadásokat is tartottak az érdeklődő hallgatóknak.

1945 és 1949 között – mai szemmel nézve – egy átmeneti szakasz következett: a Meteorológiai Intézet félhivatalosan létezett a Földrajzi Intézeten belül, de már tantervileg előírt előadásokat tartott Éghajlattan címmel a földrajz szakos hallgatóknak. A felsőoktatás korszerűsítését 1948-49-ben indította meg a felügyelő tárca. Ekkor a Meteorológiai Intézet önállósult külön költségvetéssel, személyzettel, műszerállománnyal, könyvtárral a megalakult Természettudományi Karon belül. Az Intézetből tanszék 1951-ben lett, vezetésére Berényi Dénes kapott megbízást, akit 1952-ben egyetemi tanárrá neveztek ki. Mindezek és a tanszék személyi állományának bővülése (Szász Gábor, Justyák János, Nagy Lajos idekerülése) nyomán kiszélesedtek a meteorológia oktatásának lehetőségei is. A földrajz szakos hallgatók számára kötelezővé váltak következő tárgyak: Általános meteorológia, Általános éghajlattan, A Föld éghajlata. Ezeken túl választhattak még A légkör fizikája, a Mikroklimatológia és az Agroklimatológia tárgyak közül. A képzés, az oktatás segítésére különböző jegyzetek készültek a tanszéken, valamint bevezetésre került a nyári terepgyakorlat is.

A 60-as évek második felére Berényi professzor egészségi állapota megromlott, ezért 1968-ban nyugdíjba vonult, de nem vált meg a tanszéktől. A tanszék vezetését Justyák János vette át, irányításával a tanszék változatlanul folytatta tovább tevékenységét. Ezen évek folyamán ugyanis a tanszék oktatási feladatai jelentősen nem változtak, bár a TTK képzési céljainak kiszélesedésével bővültek a felvehető szakok. A biológia oktatásban például bevezetésre került a hidrobiológus képzés, az ilyen szakos hallgatók általános meteorológiát és mikro-klimatológiát is hallgattak.

A 70-es évek elején egy sokadik reform következtében átalakult az oktatott szakok tantárgyi hálója, tematikája, így a tanszék oktatómunkája is. Tar Károly tanszékre kerülésével (1971) lehetővé vált, hogy a földrajz tanárszakon az Általános meteorológia, Éghajlattan és Meteorológiai műszerek című tárgyak mellett a szakhoz kapcsolódó fizikát, matematikát és számítástechnikát is oktassunk. Így tehát Földtudományi Tanszékcsoport hallgatói számítógép-parkjának létrehozásában tanszékünknek nagy szerepe volt.

Justyák professzor 1990 nyarán kórházba került. Betegségéből tökéletesen felépült, ennek ellenére 1991. márciusában – 23 év után – lemondott a tanszék vezetéséről és 1992. január 1-én nyugdíjba ment. Azóta is rendszeresen, igen nagy kedvvel, intenzitással és eredménnyel dolgozik, mint professor emeritus. Egyetemi jegyzetei (az összes földrész éghajlata, Klimatológia, Magyarország éghajlata) nemcsak tanszékünk, hanem a földrajz tanszékek oktatómunkájában is nagy segítséget jelentenek. Őt megelőzően 1991-ben ment nyugdíjba Nagy Lajos, így ettől az évtől lényegesen átalakult a tanszék személyi állománya. Ebben az évben került tanszékünkre Berki Imre tudományos munkatárs, a következő évben pedig Kiss Gyula, TMB (majd PhD) ösztöndíjasként.

1993-ban teljesen átalakult a TTK képzési rendszere, ami a Földtudományi Tanszékcsoport képzési szisztémájának teljes átdolgozását is maga után vonta. A hagyományos kétszakos tanárképzés mellett beindítottuk az egyszakos földrajz tanár, illetve a szakgeográfus képzést is, utóbbit két szakiránnyal. A négyféle tantervi hálóban tanszékünk 11 tantárggyal szerepel, ezek egy része kötelező, más része kötelezően választható. A meteorológiai tantárgyak mellett (Általános meteorológia, Éghajlattan, Magyarország éghajlata, Légköri erőforrások, Meteorológiai műszerek, Bioklimatológia) ökológiai, informatikai és matematikai-statisztikai alapismeretekre is tanítjuk a hallgatókat. 1998 őszétől Berki Imre és Kiss Gyula véglegesen eltávozott tanszékünkről. Ekkor került ide viszont Szegedi Sándor tanársegéd, aki talajtani gyakorlatokat is tart. Az Ökológiai alapismeretek című tárgy viszont másik tanszék gondozásába került. Az időközben beindult PhD és kiegészítő képzésben is részt vesz a tanszék. A PhD-s hallgatóknak matematikai statisztikát, agrometeorológiát, a klíma és a domborzat kölcsönhatását, a levelezőknek pedig általános meteorológiát és éghajlattant oktatunk.

Kutatás

Az 1934-ben megalakult Meteorológiai Intézetben – amely abban az időben szinte egyet jelentett Berényi Dénes nevével – elsősorban agrometeorológiai, másodsorban pedig klimatológiai kutatások folytak. Szoros együttműködésben a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamarával Berényi tájklimatológiai kutató állomásokat szervezett Debrecen környékének jellegzetes tájain: a Hortobágyon, a tiszántúli löszháton, az Illancs-környéki erdővidéken, és már ekkor bekapcsolódott tanácsadóként a tokaji borvidék mikro- és állományklíma kérdéseinek tanulmányozásába. 1928-ban pedig – a már említett egyetemi meteorológiai állomás mellett – a Tiszántúlon agrometeorológiai és mezőgazdasági fenológiai hálózatot hozott létre. Az állomások hosszú idejű megfigyelési és mérési adatai lehetővé tették, hogy vizsgálja az időjárási elemek, főként a hőmérséklet és a csapadék összefüggését a terméseredmények alakulásával. A hazai szakirodalomban elsőként használta fel következtetéseihez a növény fejlődésére kritikus értékek bekövetkezésének területi valószínűségét. Ezeket a vizsgálatokat elvégezte a kukoricára, burgonyára, dohányra, cukorrépára és a gabonafélékre. Eredményei az agrometeorológiai irodalomnak ma is becses értékei, forrásmunkái. A mikroklíma kutatás hazai megindítása is Berényi Dénes nevéhez fűződik. Több mint egy évtizeden át vizsgálta a különböző növények állományklímáját, az ezt befolyásoló tényezők hatását a növény fejlődésére, termésére. Vizsgálataival – amelyek eredményeit több tucat dolgozatban és az Akadémiai Kiadónál megjelent Aujeszki-Berényi-Béll: Mezőgazdasági meteorológia c. könyvben foglalta össze – lerakta a korszerű mikrometeorológia hazai alapjait. Berényi Dénes szakírói tevékenysége az Akadémiai Kiadó és a stuttgarti Fischer cég közös gondozásában 1967-ben német nyelven megjelent Mikroklimatologie. Mikroklima der Bodennahen Atmosphä re c. művében csúcsosodott ki, amely elsősorban a kutatómunkában, a posztgraduális képzésben vált hasznossá, használatossá. A könyv megírásához azok a mikroklimatológiai és mikrometeorológiai vizsgálatok adták az indítékot, amelyeket a szerző a háború után különböző szántóföldi növényállományokban, illetve a tanszék kutatói 1958-tól a Hortobágyon és az újszentmargitai védett erdőben végeztek. E kutatások ugyanis elsősorban a talajmenti légtér sajátosságainak megismerésére irányultak.

A fenti vizsgálatokkal egyidőben azonban folyt a korábbi megfigyelések eredményeinek feldolgozása is: Szász Gábor a gabonafélék állományklímája jellemzőinek összefoglalását végezte el, Justyák János pedig a tokaj-hegyaljai projekt keretében dolgozott. Eredményeiket számos cikkben publikálták és az említett témakörökből készítették el kandidátusi értekezésüket. (Szász Gábor 1961-től a Mezőgazdasági Akadémián, a mostani Agrártudományi Egyetemen folytatta kutató- és oktatómunkáját.)

A Berényi által létrehozott tiszántúli kutatóállomásoknak, állomáshálózatnak sajátos szerepe lett 1944 őszétől. A szovjet hadsereg egy-egy terület elfoglalása után ugyanis azonnal megkezdte a harcok következtében szétzilált infrastruktúra és közigazgatás helyreállítását és kézben tartását. Így az Ideiglenes Kormány megalakulása után annak földművelésügyi minisztere, Nagy Imre intézkedett a meteorológiai tevékenység felújításával kapcsolatban is. Ez természetesen elsődlegesen a szovjet hadsereg részére történő információszolgáltatást jelentette. E feladatot Berényi Dénes kapta és végezte a korábbi regionális, kizárólag agrometeorológiai célú mérőhálózatának újraindításával. Megbízását az Országos Meteorológiai Intézet hivatalfőnöke megnevezéssel kapta készhez, azaz a debreceni Meteorológiai Intézet lett az Országos Meteorológiai Intézet központja is. Ez az állapot – amelyben Berényi Dénest nem egyszer atrocitások is érték – még Budapest ostromának befejezése után kb. két hónapig tartott.

Justyák Jánost Berényi professzor már harmadéves korában demonstrátorként bevonta a tanszéki munkába, amit friss diplomásként tovább folytatott. Agrometeorológiai kutatásait a kertészeti növények vizsgálatával kezdte, majd a tokaj-hegyaljai szőlőültetvények mikroklímáját elemezte. Vizsgálta a különböző tőkeművelési módoknak a mikroklímára gyakorolt hatását és a szőlőállomány energia- és vízháztartásának problémáit. Kutatásai alapján készítette el és védte meg 1966-ban kandidátusi disszertációját. Emellett irányította az tanszék erdőklíma vizsgálatait is. Ilyen komplex bioklimatológiai vizsgálatok először a már említett újszentmargitai erdőben, majd az azóta Síkfőkút Project néven közismertté vált, ma már támogatás híján gyakorlatilag nem működő tudományos kutatóbázis területén. Ezt a bázist Jakucs Pál vezetésével közösen tervezték és hozták létre 1972-ben az erdő produkciós képességének meghatározása céljából. Megléte hosszú időre meghatározta kutatási tevékenységünket. Tanszékünk minden akkori és későbbi munkatársa részt vett valamilyen szinten az erdőklíma adatok – amelyek karbantartását Nagy Lajos végezte igen nagy precizitással – sajátos szempontú feldolgozásában, a belőlük levonható törvényszerűségek levonásában.

Nagy számú tudományos cikk és egy könyvrészlet után – amelyek kezdetben csak Justyák János és Nagy Lajos tollából származtak – egy OTKA pályázat – amelyben nemcsak a tanszék, hanem az OMSZ és a Soproni Egyetem kutatói is részt vettek – tanszéki kiadvánnyá szerkesztett zárójelentésében foglaltuk össze a több mint 20 éves kutatómunka legfontosabb eredményeit. A kiadvány címe: "A síkfőkúti erdőtársulás hő- és vízháztartási viszonyainak vizsgálata az erdőpusztulás és az éghajlatváltozás tükrében”. Valószínűleg – a fent említett pénzügyi nehézségek miatt – ez az utolsó átfogó publikáció a Síkfőkút Project erdőklíma vizsgálatait illetően.

Saját kutatási eredményeinket természetesen minél szélesebb körben szerettük volna megismertetni, másokéval összevetni. Tanszékünk ötletadója és fő szervezője volt a téma két hazai tudományos konferenciájának: Erdő és klíma konferencia (Noszvaj, 1994), ill. II. Erdő és klíma konferencia (Sopron, 1997). Ezek a konferenciák mind a klimatológusok, mind az erdészek véleménye szerint igen hasznosak voltak, ezért tervezzük a folytatást is.

Az erdőklíma kutatás mellett tanszékünk munkatársai más, esetenként ehhez nem is kapcsolódó tudományos témákkal is foglalkoztak. Justyák János is hű maradt “eredeti” témájához: folytatta terepklíma méréseit Tokaj-hegyalján, új módszereket fejlesztett ki ezek értékelésére. Ezek eredményeképpen készült el “A tokaj-hegyaljai szőlőültetvények mezo- és mikroklimatikus jellemzői” c. akadémiai doktori értekezése, amit 1992-ben védett meg. Berki Imre az erdőpusztulás klimatikus okait is kutatta. Eredményeinek összefoglalását cikkei mellett az 1995-ben megvédett “Az északi-középhegységi kocsánytalan tölgypusztulás néhány okának vizsgálata” c. kandidátusi dolgozatában olvashatjuk. Kiss Gyula pedig a különböző talajok vízháztartása mellet vizsgálta az erdő talaj- és légnedvességének, hőmérsékletének, csapadékának statisztikai szerkezetét.

Az erdő mikroklímájának vizsgálata tehát a tanszék tradicionális agrometeorológiai kutatási területébe illeszkedik. Az éghajlattani kutatások Tar Károly tanszékre kerülésével újultak meg. Első kutatási témája – a lejtőfelszínek sugárzásbevételét leíró matematikai modell kidolgozása – azonban kapcsolódik a szőlőültetvények energiaháztartásának vizsgálatához. Ezután hazánk szélklímájának, szélenergiájának statisztikai szerkezetét kezdte kutatni. Ebből írta meg kandidátusi értekezését, amit 1986-ban védett meg. Az értekezés átdolgozott, rövidített változatát az Országos Meteorológiai Szolgálat “Magyarország szélklímájának komplex statisztikai elemzése” címmel megjelentette. Közben foglalkozott az éghajlatváltozás, éghaj-latingadozás sokak érdeklődését felkeltő kérdésével is. E témában elért kutatási eredményit több publikációban, valamint hazai és külföldi konferenciákon mutatta be. Jelenleg a két probléma kapcsolódását vizsgálja, tehát azt, hogy változott-e szignifikánsan a magyarországi szélmező az utóbbi kb. 20 évben, és ezek a változások összefüggésbe hozhatók-e a globális felmelegedéssel. Kezdeti, néhány homogén orográfiai környezetben lévő meteorológiai állomásra vonatkozó megállapításai a változás tényét mutatják. Eredményeiről több tudományos fórumon számolt be, legutóbb az European Conference on Applied Meteorology elnevezésű rangos nemzetközi konferencián. Erre a témára kidolgozott kutatási tervével OTKA pályázatot nyert. A kifejezetten szélenergetikai vizsgálatait pedig a Környezetvédelmi Minisztérium is támogatja Országos Környezettudományi és Természetvédelmi Pályázat keretében. Ő sem lett hűtlen eredeti témájához: egy matematikai modellt dolgozott ki a növénysorok és az utcák árnyékolásának, vagyis bizonyos besugárzási paramétereinek jellemzésére. Eddigi oktatói és kutatói tevékenysége, valamint a két területre vonatkozó jövőbeli elképzelései, tervei alapján 1999-től Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesül.

A tanszék legújabb munkatársa Szegedi Sándor tanársegéd, aki az Alkalmazott Tájföldrajzi Tanszékről került ide. Most készíti PhD dolgozatát, aminek témája – Debrecen talajának nehézfém terhelése – ugyan nem meteorológiai, de jó alapot ad ahhoz, hogy városklíma kutatásokat folytasson. Az erre vonatkozó kutatási tervével támogatást nyert a Környezetvédelmi Minisztérium által kiírt Országos Környezettudományi és Természetvédelmi Pályázaton.

A városklíma kutatáshoz kapcsolódnak tanszékünk jelenlegi PhD ösztöndíjasának vizsgálatai is, amelyek a levegőt szennyező anyagok koncentrációjának és az időjárási elemek megfigyelt értékeinek kapcsolatára irányulnak. Nála a téma nem előzmény nélküli: díjazott OTDK dolgozatot és kiváló diplomamunkát készített belőle. Rajta kívül még egy egyéni levelező PhD hallgatónk van, egy ugyanilyen képzésben részt vett kolléga pedig a közelmúltban védte meg PhD dolgozatát.

Tanszékünk az utóbbi 10-12 évben nagy súlyt fektetett arra, hogy tudományterületünk különböző részének művelői személyesen konzultálhassanak eredményeikről. E célból a már említett két Erdő és klíma konferencián kívül a következő tudományos találkozókat rendeztük meg különböző társintézményekkel együttműködve: A matematikai statisztika és számítógépes módszerei a meteorológiában (1987), Hegyfoky Kabos klimatológus születésének 145. évfordulója alkalmából rendezett tudományos emlékülés (1992), Berényi Dénes professzor születésének 95. évfordulója tiszteletére rendezett tudományos emlékülés (1995), A meteorológus PhD hallgatók első országos konferenciája (1996).

Tanszékünk tudományos tevékenysége a fennállása óta megjelent kb. 400 publikációban, kb. 20 könyvben és egyetemi jegyzetben és számtalan ismeretterjesztő cikkben objektivizálódott.

A Meteorológiai Tanszék önállósodásakor Berényi Dénes nagyarányú hosszú- és rövidtávú fejlesztési tervet dolgozott ki a személyi állományra, az oktató-, nevelő- és tudományos munkára vonatkozóan. Emellett sokat fáradozott azon hogy a tanszék jobb körülmények között folytathassa ezeket a tevékenységeket. Mint tanszékvezető és mint a Természettudományi Kar 1958-1962 közötti dékánja lelkesen támogatta a kémiai épület felépítésének gondolatát. Ennek átadásakor, 1969-ben került a tanszék jelenlegi helyére. Így megoldódott a számára igen fontos és általa nagy szeretettel gondozott, akkor már több mint 10 ezer kötetet számláló tanszéki könyvtár elhelyezésének problémája is. Könyvtárunkban jelenleg 15 ezer kötet található, 14 ezer kötet fölött van az évfolyamonként összegyűjtött és bekötött folyóiratok száma. Jelenleg sajnos csak hat külföldi és hat hazai folyóiratnak vagyunk előfizetői.

Tanszékünk külföldi kapcsolatai Justyák professzor tanszékvezetése alatt voltak a legkiterjedtebbek: a kijevi, a lublini és a brnoi egyetem megfelelő tanszékeivel volt hasznos tudományos együttműködésünk. Mostanra ebből – rajtunk kívülálló okok miatt – csak az utóbbiak maradtak meg, lényegesen lecsökkent aktivitással. Természetesen próbálkozunk új kapcsolatok kialakításával is (Hollandia, Ausztria).

Utoljára frissítve: 2003